2016. december 20., kedd

Infernal Princess: 6. rész: Késői látogatás



Aznap sokat barangoltam egyedül. Gondoltam, ha már itt fogok élni, illene tudnom, hol mi van. Karion nem tartózkodott itthon. Erhard pedig szinte ki se mozdult a szobájából. 



Este egyedül feküdtem az ágyon, szerencsére lett társaságom. Egy szobalány:
Jó estét! Megzavartalak?
Jó estét! Egyáltalán nem. Örülök a társaságnak – lelkesedtem. Végre valaki, akivel kicsit beszélgethetek.
Ennek örülök. Másrészt meg se lepődök. Az urak nagyon elfoglaltak. A herceg többet foglalkozhatna veled – osztotta meg velem a véleményét, majd észbe kapott:
Bocsánat, hogy ilyen merész kijelentéseim vannak.
Nem gond. Az esküvő után bőven lesz időnk együtt lenni.
Az igaz. Sok boldogságot kívánok nektek előre is.
Köszönöm.



A szobalány magamra hagyott. Betakaróztam, s leoltottam a villanyt. Már aludtam, amikor a szoba ajtaja kinyílt. Annak nyikorgása ébresztett fel, de jelét lusta voltam adni, hogy ébren vagyok. Ketten jöttek be rajta. Egy férfi és egy nő:
Itt alszik. Mi legyen vele?
Majd én gondoskodom róla, köszönöm.
A férfi hangját, mintha már hallottam volna korábban. Lehet, rosszul emlékszem. Mindenesetre továbbra is úgy tettem, mint aki alszik. A szobalánynak feltételezett nő távozott. A férfi még elidőzött a szobában egy kicsit. Nagyon ijesztő volt. 


Reggel meg szerettem volna osztani valakivel a fura élményemet, de Karion még mindig nem jött haza. Erhardot pedig nem találtam. Reggel elmentem a szobájához, bátorságom azonban nem volt bekopogni hozzá. Nagymama elküldte a holmijaimat. Még fürdő ruhákat is. Szinte a fél napomat úszással és napozással töltöttem. Nagyon szép nyári nap volt. Bolond, aki nem él a lehetősséggel, s nem mártózik meg a medencében.



Vacsora után, pedig felhívtam a nagymamámat.
Gratulálok, Lizbeth! Mondd csak, az a fiú nem túl fiatal hozzád? Idősebb férfi nem akadhatott volna a horogra?
Hangjában ott volt az aggodalom. Én játszottam tovább a szerepem:
Szia, mama! Karion és én nagyon jól megvagyunk. Ne aggódj. A korkülönbség szerintem lényegtelen. Az a fontos, hogy boldogok legyünk.
Mirella mama hangja, a vonal másik végén, már nyugodtabb volt:
Jól van gyermekem. Néha azért fel foglak hívni. Élvezd addig is a nyarat.
Elbúcsúztunk egymástól, s letettem a kagylót.


Vettem egy mély levegőt, s már csak azon elmélkedtem, hogyan tovább. Az egyik szobalány azt mondta, Karion holnap haza jön. Erhard pedig még mindig nem mozdult ki a szobájából. Kezdtem aggódni érte. Láttam rajta, mennyire megtört. Lehet, nem kellett volna rákérdeznem a felesége halálára. Bűntudatom lett miatta. 


Egy nagy mély levegő vétele után, bekopogtam hozzá:
Erhard, odabent vagy?
Percekig semmit, majd lépteket hallottam. Erhard nyitott nekem ajtót:
Szia Lizbeth, miben segíthetek?
Ne haragudj rám, ha felkavartalak érzelmileg. Két napja nem láttalak, aggódom érted.
Erhard sápadt volt, még a mosoly az arcán se segített rajta, hogy jobb színben lássam:
Aggódsz értem? Kedves tőled. Sokat fáj a fejem, és ilyenkor az alvás a sötét szobában jót tesz.


Meglepő volt, amit mondott nekem. Nem értettem, mi a jó ebben. Eddig olyan energikusnak láttam. A mosolyát pedig még egy mosogató szivaccsal se lehetett volna lemosni az arcáról.
Most nincs olyan meleg, és a medence vize is kellemes. Lehet, a friss levegő jót tenne.
Erhard megsimogatta a hajam, s később pedig az arcomat is:
Köszönöm a törődést. Még egy kicsit visszadőlök az ágyba. Megértem, ha unatkozol. Később találkozunk.
Lassan becsukta az ajtót az orrom előtt. 


Nem tehettem mást, magamnak kell elszórakoztatnom magam. A másik, hogy fogalmam sincs, hogyan kezeljem azt a gyanús dolgot. Azon az estén nagyon féltem. Valakinek el kell mondanom. Amint megálltam a szobám ajtaja előtt, valamit hallottam odabent. Egy férfi és egy nő beszélgetett a szobámban. Igen, ugyanazokat a hangokat hallottam, amiket azon az estén:
Hol van az a lány?
Valahol itt a kastélyban. Ne aggódjon, egyedül van. Mindkét herceg elfoglalt. Sokáig észre se fogják venni.
Csak álltam az ajtó előtt, merengve. Mit nem fognak észre venni? Bár tudnám, mit csinál odabent az a kettő. 


Gyorsan elosontam onnét, nem akartam szemet szúrni nekik, ha kijönnek. Hirtelen fel se tűnt, a nagy igyekezetben melyik szobába bújtam el. Csak a virágok illata hívta fel rá a figyelmem:
Ennél jobb szobát nem is választhattam volna. Olyan nyomasztó itt a levegő.
A nő és a férfi lépteit hallottam, amint kijönnek, és elsétálnak e szoba előtt. Nem mertem kijönni. Mi van, ha engem keresnek? 


Egy kicsit még időztem a szobában. Ami számomra érdekes, és felfoghatatlan, hogy nem láttam egy képet sem Karion anyukájáról. Sem pedig festményt.


Visszamerészkedtem a szobámba. Már épp be akartam bújni az ágyamba, amikor éreztem, valaki áll mögöttem. Végül elsötétedett minden. Legutóbb Danielnél tapasztaltam ilyet. Azt hittem, az volt az utolsó, amikor ilyesmi megtörténhet velem. Tévedtem.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése