2016. december 11., vasárnap

Infernal Princess: 5. rész: Hiszek neked



Reggel Harold indulni készült. Siettem, el akartam köszönni tőle:
- Harold, kérem, várjon!
A férfi nem lépett többet, mosolyogva fordult felém:
Lizbeth hercegnő, búcsú nélkül el se mentem volna.
Szégyelltem magam a múlt béli események miatt. Ezen a reggelen tudatosult bennem, mennyire kötődöm a testőrömhöz:
Nagyon fog nekem hiányozni.
Ön is nekem. De ne aggódjon, itt ugyanúgy biztonságban van, mint ha oda haza, mellettem volna.

Ebben erősen kételkedtem. Az a rejtélyes férfi azóta se került elő. Lehet, itt bujkál a kastélyban? 


Harold percekig le se vette a szemeit rólam, s megérintette a vállam:
Ne szomorkodjon. Minden rendben van.
Adtam a testőrömnek két puszit, s az útjára engedtem. Jobban örültem volna, ha velem marad. Mi lesz most velem? Ki fog rám vigyázni? 



Szomorúan sétáltam egyedül a kastélyban. Amint megpillantottam Erhardot, nyomban elsápadtam. Lassan közeledett felém, büszkén, magabiztosan. Alig egy lépésnyire tőlem pedig megállt:
Jó reggelt, kislány!
Jó reggelt.
A köszönésemből rögvest következtetett:
Mi a gond? Láttam, elment a testőröd. Ennyire közel állt hozzád?
Igen. Megszoktam, hogy mellettem van. Furcsa a hiánya.
Értem. Ha társaságra vágysz, rám számíthatsz. A fiam még nagyon gyerekes. Sajnálom, amiért nem egy érettebb férfit választottál.



Minden mondatával egyetértettem. Vele olyan más. De amit a fia mondott, az alapján nem tudok benne megbízni:
Köszönöm, de inkább egyedül lennék.
A fiam mondott neked valamit. Igaz? Például azt, hogy megöltem az édesanyját – nagyon komoran nézett rám. Kezdtem félni tőle.
Gyűlöl engem. A kapcsolatunk e miatt viharos. Apámra se hallgat, pedig őt nagyon szereti. A fiam meg én egymás mellett messze nem olyanok vagyunk, mint ha családtagok lennénk.
Igen, érzem a viszályt. De a hasonlóság árulkodó – jegyeztem meg, szinte suttogva.



Erhard arcára halovány mosoly derült. Így már nem tűnt annyira félelmetesnek:
Tőlem nem sok mindent örökölt. Leginkább az édesanyjára ütött. Gyere, mutatok valamit.



Követtem. Jóval lemaradtam tőle. Szerintem a bizalmatlanságom nem lepte meg. Érdekelt, mit akar felhozni a mentségére. Remélem, nem akar kikezdeni velem. Erhard pont abba a szobába vezetett be, ahol múlt éjjel Karionnal jártam:
Jártam már itt a fiaddal.
Nem is tudtam, hogy be szokott nézni ide. Virágot sose hoz. Mindig én szedek a kertből.  


Álltam, s néztem, ahogy végigjárja a szobát. Egyesével megnézi a virágcserepeket és a vázákat. Nagyon szerethette a feleségét, ha ennyire figyelmes.
Hogy halt meg?

Öngyilkos lett – Erhard hangja megtört, elkeseredett.
 

Lassan visszaballagott hozzám:
Szerettem a feleségem. A haláláig. Sőt, máig sokat gondolok rá. Nincs nap, amikor kétségbeesésemben ne jönnék el ide. Nem akarom elveszíteni a fiam. Régen sok időt töltöttünk el együtt.



Hármasban? – kérdeztem. Erhard válasza nagyon meglepett:
Kettesben. Én és Karion. Ő a szeretőjével hempergett itt. Gyakorlatilag itt lakott ő is. A fiam, amikor kereste, azt mondtam neki, gyengélkedik. Ezért nem jön ki a szobájából. Fogalmam se volt arról, hogy valóban beteg. 



Hármasban? – kérdeztem. Erhard válasza nagyon meglepett:
Kettesben. Én és Karion. Ő a szeretőjével hempergett itt. Gyakorlatilag itt lakott ő is. A fiam, amikor kereste, azt mondtam neki, gyengélkedik. Ezért nem jön ki a szobájából. Fogalmam se volt arról, hogy valóban beteg. 



A folyosóig követtem, ahol a szemembe nézett:
Hiszel nekem? – kérdezte tőlem. Én csak álltam előtte, szótlanul. Most lehetőségem adódott, hogy megismerjem a történetet az ő szemszögéből is. Nem hiszem, hogy hazudna. Miért tenné? Illetlenség volna. Számomra egyértelművé vált, tetszem Erhardnak. De tiszteletben tudja tartani: én már a fia menyasszonya vagyok. Családtag lettem. Akár igaz, amit mond, akár nem, evvel együtt kell élnem. Az igazság úgyis kiderül. Nem tehettem más, valamit mondanom kellett neki:
Hiszek neked.



Erhard arca meg se rezzent. Még mindig úgy nézett rám, mint akinek van még mondanivalója:
Biztos hozzá szeretnél menni a fiamhoz, még úgy is, hogy nem szereted?
Nem akartam kimutatni felé kételyeimet, ezért bölcsen és határozottan válaszoltam:

Igen, hozzá megyek. Majd idővel megszeretem, ahogy a nagymamám a nagypapámat.



Erhard szemmel láthatóan megnyugodott:
Üdv a családban. Pont egy ilyen nőre van szükségünk. Bár, a fiammal nem lesz könnyű dolgod. Rám pedig mindig számíthatsz.
Igen, Karionnal tényleg nem lesz könnyű. Valahogy ki kell békítenem az apjával. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése