Madarak
lepték el az eget, hangjuk harsog, alig-alig szünetel. Félve bújik
ki üregéből a nyúl. Fülel, valamit hall a távolban...
– Solomon,
várj! Ez a gyerek már megint lemaradt – kiáltott társának
előre egy nagydarab kopasz, körszakállas alak.
– Jared
úrfi, jól tenné, ha megerősödne…- morgott a kopasz.
– Arnnak
igaza van – bólintott egy hosszú vörös hajú fickó, s
társalgást hazaértéig be is fejezték.
A
faluba érve, betértek egy fogadóba.
– Három
korsó sört. A gyereknek meg adj tejet – csapott az asztalra
Solomon. A vörös hajú a fogadóst faggatta:
– Itt
van a pap?
– Itt.
– Merre?
– Odafent.
– Szólj
neki – majd leült társai közé.
A
fogadós asszony hozott sült vadhúst, bort és kenyeret. Már
végeztek is a vacsorával, amikor egy ismerős hang így szólt
hozzájuk:
– Késtetek.
– Elnézését
kérjük atyám, de a fiú folyton feltartott bennünket –
magyarázkodott Arn.
– Legközelebb
Kay megy veletek és Jared marad itt velem.
– Benne
vagyok. – vigyorgott Solomon.
Jared
képességei közel se haladják meg a másik gyerekét.
Nincs
nap, amikor a fiú ne ezt gondolná:
"-
Kay fiatalabb nálam, de mégis ő az erősebb."
– Kay
tényleg ügyes kölyök. Hol van most? – érdeklődött Arn.
– Otthon.
Holnap ismét eljön hozzám tanulni. – foglalt helyet köztük, a
pap.
Az
éjszakát a fogadóban töltötték.
Jared
hiába kelt fel olyan korán, a templomudvarban senkit se talált.
Egy
óra is eltelt, mire a pap elé jött:
– Ünnepség
lesz ma a nap végén, ezért téged sem szándékozom tanítani.
Legyen energiád bőven a mulatságra. Kay apja járt nálam nemrég.
Ne haragudj, amiért csak most érkeztem.
Jared
nem haragudott. A pap volt az ő példaképe, az apja helyett az
apja.
Elérkezett
a várva várt este.
A
faluban már égtek a fáklyák, szólt a muzsika. Jared úgy
határozott, elballag Kay házához.
Amikor
meglátta, fel se akarta ismerni, annyira más volt:
– Kay,
te úgy nézel ki, mint egy lány.
– Persze
hogy úgy, hisz lány vagyok – mosolygott, s elindult. Jared pedig
utána. Egész úton le se tudta venni a lányról a szemeit.
A
többiek tárt karokkal várták őket:
– Jared!
Kaylin! Nélkületek nem mulatság a mulatság! – emelte fel
korsóját Arn. Solomon máris felpattant, hogy felkérhesse az ifjú
hölgyet táncolni.
Kainan
atya egy fa tövében állt. Ha látni nem látta a mulatozókat, de
érezte, ki épp hol tartózkodik, és mit tesz.
Ketten
üdvözölték őt: Az egyik Eldor, Kaylin apja. A másik férfi
pedig Melrik.
Eldor
és a pap kettesben maradtak.
– Köszönöm,
hogy vigyáztál a lányomra, amíg én távol voltam.
– Nem
tesz semmit. Jó tanítványom volt eddig.
– Csak
óvatosan a mágiával. Ahol most legutóbb jártunk Zortekkel, ott
majdnem az egész falut elevenen elégették.
– Tudok
magamra vigyázni. Ha eddig nem égettek el, akkor a jövőben se
lesz rá példa.
– Féltem
a lányom.
– Ha
vigyázni kell rá, számíthatsz rám és az embereimre.
– Hálás
is vagyok érte. Tudom, képtelenség. De szeretném, ha te és ő
egyek lennétek.
– Nősüljek
meg? – kérdezett vissza komoran, Kainan.
– Áldásomat
adom. Persze, ha ez lehetséges.
A
pap percekig csak hallgatott, majd így szólt:
– Lehetséges.
Bár nem értem miért pont rám esett a választásod.
– Az
adósod vagyok.
– Legyen
hát, ha a lányod is úgy akarja.
– Biztosan
beleegyezne. Rajtad kívül senkihez se ragaszkodik.
Kainan
eleinte kételkedett ebben, de ha jobban belegondol, Kaylinnal, akár
boldog is lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése