2016. október 24., hétfő

The Hunter - 01


Madarak lepték el az eget, hangjuk harsog, alig-alig szünetel. Félve bújik ki üregéből a nyúl. Fülel, valamit hall a távolban...

Solomon, várj! Ez a gyerek már megint lemaradt – kiáltott társának előre egy nagydarab kopasz, körszakállas alak.
Jared úrfi, jól tenné, ha megerősödne…- morgott a kopasz.
Arnnak igaza van – bólintott egy hosszú vörös hajú fickó, s társalgást hazaértéig be is fejezték.


A faluba érve, betértek egy fogadóba.
Három korsó sört. A gyereknek meg adj tejet – csapott az asztalra Solomon. A vörös hajú a fogadóst faggatta:
Itt van a pap?
Itt.
Merre?
Odafent.
Szólj neki – majd leült társai közé.


A fogadós asszony hozott sült vadhúst, bort és kenyeret. Már végeztek is a vacsorával, amikor egy ismerős hang így szólt hozzájuk:
Késtetek.
Elnézését kérjük atyám, de a fiú folyton feltartott bennünket – magyarázkodott Arn.
Legközelebb Kay megy veletek és Jared marad itt velem.
Benne vagyok. – vigyorgott Solomon.


Jared képességei közel se haladják meg a másik gyerekét.
Nincs nap, amikor a fiú ne ezt gondolná:
"- Kay fiatalabb nálam, de mégis ő az erősebb."


Kay tényleg ügyes kölyök. Hol van most? – érdeklődött Arn.
Otthon. Holnap ismét eljön hozzám tanulni. – foglalt helyet köztük, a pap.

Az éjszakát a fogadóban töltötték.



Jared hiába kelt fel olyan korán, a templomudvarban senkit se talált.
Egy óra is eltelt, mire a pap elé jött:
Ünnepség lesz ma a nap végén, ezért téged sem szándékozom tanítani. Legyen energiád bőven a mulatságra. Kay apja járt nálam nemrég. Ne haragudj, amiért csak most érkeztem.
Jared nem haragudott. A pap volt az ő példaképe, az apja helyett az apja.


Elérkezett a várva várt este.

A faluban már égtek a fáklyák, szólt a muzsika. Jared úgy határozott, elballag Kay házához.
Amikor meglátta, fel se akarta ismerni, annyira más volt:
Kay, te úgy nézel ki, mint egy lány.
Persze hogy úgy, hisz lány vagyok – mosolygott, s elindult. Jared pedig utána. Egész úton le se tudta venni a lányról a szemeit.


A többiek tárt karokkal várták őket:
Jared! Kaylin! Nélkületek nem mulatság a mulatság! – emelte fel korsóját Arn. Solomon máris felpattant, hogy felkérhesse az ifjú hölgyet táncolni.


Kainan atya egy fa tövében állt. Ha látni nem látta a mulatozókat, de érezte, ki épp hol tartózkodik, és mit tesz.


Ketten üdvözölték őt: Az egyik Eldor, Kaylin apja. A másik férfi pedig Melrik.


Eldor és a pap kettesben maradtak.
Köszönöm, hogy vigyáztál a lányomra, amíg én távol voltam.
Nem tesz semmit. Jó tanítványom volt eddig.
Csak óvatosan a mágiával. Ahol most legutóbb jártunk Zortekkel, ott majdnem az egész falut elevenen elégették.
Tudok magamra vigyázni. Ha eddig nem égettek el, akkor a jövőben se lesz rá példa.
Féltem a lányom.
Ha vigyázni kell rá, számíthatsz rám és az embereimre.
Hálás is vagyok érte. Tudom, képtelenség. De szeretném, ha te és ő egyek lennétek.
Nősüljek meg? – kérdezett vissza komoran, Kainan.
Áldásomat adom. Persze, ha ez lehetséges.
A pap percekig csak hallgatott, majd így szólt:
Lehetséges. Bár nem értem miért pont rám esett a választásod.
Az adósod vagyok.
Legyen hát, ha a lányod is úgy akarja.
Biztosan beleegyezne. Rajtad kívül senkihez se ragaszkodik.
Kainan eleinte kételkedett ebben, de ha jobban belegondol, Kaylinnal, akár boldog is lehet.





0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése