2017. február 25., szombat

Heritage - Örökség: 2. rész: Sei Wong hagyatéka

Urd nem igazán értette mi folyik körülötte. Majd a kapitányra bízta magát, s az ő kíséretével együtt elindultak a tizedik őrosztag szívéhez.

***

Alig egy óra elteltével, meg is érkeztek a helyre, ahol a kapitányok alkalmanként a megbeszéléseiket tartják.
Egy hatalmas hófehér épület, melyet oszlopok támasztják. A tetején egy hatalmas búra, ahol a „Bölcsek tanácsa” székel. Az ajtón belépve, egy csarnokba értek. Ott a kapitányok, osztagainak száma szerint, jobb és bal oldalt egymással szemben foglaltak helyet.
Gerard máris leült a helyére. Urd pedig fegyelmezetten és mozdulatlanul állt. Vele szemben pedig a főkapitány, aki türelmesen várta, míg a kapitányok egymás között a sugdolózás be nem fejezik.
- Ez a hölgy nagyon emlékeztet valakire... – Hangzott el többször is.
Igen? Talán most kiderül ki ő, és miért kell itt lennünk! – Kiáltott be valaki, majd hitelen csend lett. Caan Főkapitány át is vette a szót:
- Üdvözöllek a szellemek világában gyermekem! Már nagyon régóta várom e alkalmat. Akik a kezdetektől fogva itt vannak, talán már sejtik miért is gyűltünk így össze. Akik alig húsz évvel ezelőtt, még gyermekek voltak, netán az általam létrehozott akadémiában tanultak, az ők kedvükért most elmondom: Sei Wong volt az egyik alapítója az őrosztagainknak, pontosan annyi éve hunyt el, ahány éves e fiatal hölgy. A legendás kapitánynő hagyatéka, nem más, mint a pozíciója. Tehát, fogad el tőlünk örökséged, és nézz szembe sorsoddal.
Urd a Főkapitányhoz sétált, s meghajolt. Caan így folytatta:
- A szüleid az ötödik osztagban szolgáltak. Ezért megfordult a fejemben, hogy Sevier Kapitányhoz kerülj. Bár a tizedik osztagban számodra ott több lehetőséget látok. Sei Wong kapitány régen ott szolgált. Werner kapitány mostanság igen beteges, és tudtommal te jártas vagy a gyógyítás tudományában.
Urd rábólintott:
- Igen Caan főkapitány, így igaz.
- Akkor nem tévedtem. A nevelőid jó munkát végeztek.
A fiatal nő bizonytalanul fogadta:
- Elnézést, de pontosan mi lesz a dolgom?
- A tizedig osztagban fogsz szolgálni, és átveszed a Sei Wong helyét, mint gyógyító katona. Te leszel Uriel Werner kapitány első tisztje. Részemről végeztem. Jó munkát kívánok Kiryu kisasszony!
Gyógyító katona... – Ismételgette Urd halkan. Werner Kapitány köhécselve lépett oda hozzá:
- Gratulálok! Én lennék Werner Kapitány.
Nem sokkal egy szemüveges férfi is csatlakozott hozzájuk, s máris megcsókolta a hölgy kézfejét:
- Üdvözlöm kisasszony, az ötödik osztag kapitánya vagyok, Andrey Sevier.
Urd nem győzte megjegyezni, melyik kapitány, pontosan melyik osztaghoz tartozik.
Azonban egy kapitányt, feltűnően kerülte őt és a többi magasabb beosztásút. Egy fiatal, rövid, fekete hajú, majdnem vele egykorú nőt. Aki igen szigorú tekintettel méregetni kezdete. Urd ennél szívélyesebb fogadásra számított. Nem gondolta volna, hogy akad itt bárki is, aki nem látja őt szívesen:
- Bocsánat, valaki meg tudná mondani ki az a hölgy?
- Ő Soi Wong, a második osztag kapitánya. Sei Wong vér szerinti lánya.- Világosította fel a hetedik osztag kapitánya, Milena Scurti.
- A pletykák szerint a szépségét nem az édesanyjától örökölte... – Mondta Zador Reaper, a nyolcadik osztag kapitánya.
- Ez azért erős poén volt. – Jegyezte meg Werner kapitány, akinek kíséretével távozott a hölgy.
Egy darabig Sevier kapitány is velük tartott:
- Nagyon meglepődtem az elhangzottakon.
Werner felég fordult:
- Andrey, te akkoriban még csak kiskölyök voltál, persze hogy nem tudtál erről.
- Azért annyira nem. Igaz, mindössze tizenöt voltam.
-...és máris hadnagy – javította ki Uriel, s folytatta:
- Én már nagyon régóta vártam, hogy találkozhassak veled Urd.
Urd csak hallgatott, aminek meglett az eredménye.
Csendes a hölgy. – Mosolygott Urdra, Andrey.
- Aki csendes, az bizonyára bölcs is. – Karolta át a hölgyet Uriel.
- Úgy bizony! Most itt elválnak útjaink. Viszlát! Minden jót kisasszony!
- További szép napot Andrey! – Intett utána Uriel.
A kapitány és az új tisztje tovább haladtak, s meg sem álltak a tizedik osztag területéig. Ott az épület előtt, egy újabb jóképű idegen fogadta őket:
- Üdv itthon Uriel kapitány! Csak nem e szépséges hölgy az új tisztünk?
Uriel szája büszkén a füléig görbült:
- De bizony! Ő itt Urd Kiryu, aki nem csak katona, hanem orvos is. Szeretném a gondjaira bízni.
Jóképű idegen máris hajlott a kérésre:
- Máris körbe vezetem a kisasszonyt!
Urdnak nagyon szimpatikusnak találta a fiatal férfit.
Bocsánat, még nem mutatkoztam be. A nevem Kay Silver. Itt az osztagban hadnagy vagyok.
- Semmi baj. Örvendek.
Kay gyorsan következtetett:
- Nem vagy valami beszédes.
- Csak azért, mert számomra még minden olyan idegen. Nem megszokott.
- Így azért már más a helyzet. Gyere, kövess! – Futott el a fák felé.
Urd mi mást tehetett volna, szoknyában és a futásra nem alkalmas cipőjében rohant utána:
„- Nem hiszem el, hogy egy férfi után futok!”
Nem sokkal utolérte. A lába pedig sajgott. Érezte, hogy a lábbeli kissé feltörte a lábát. Kay mit sem törődve, bemutatta az elhanyagolt épületet:
- Nos, ez a kicsi házikó, valaha kórházként szolgált. Persze, amikor még Wong kapitány asszony még élt.
- Sei Wong volt a tizedik osztag kapitánya?
Kay lelkesen rábólintott:
- Igen, még Uriel kapitány előtt.
Kay leakasztott a nyakából egy kulcsot, s kinyitotta az ajtót. Bent majdnem húszévnyi por, pókháló és még néhány rágcsáló maradványa is fogadta őket. A férfi körültekintően szétnézett a házban:
- Sok munkád lesz itt. Az első persze a takarítás. Később majd jönnek feltölteni a kórházadat gyógyszerekkel, meg egyéb „bigyókkal”.
- Értettem...
- Ha lesz egy kis szabad időd, szeretném, ha lógnál velem.
- Hogy, micsoda?
- Nyugi, nem az akasztófán. Én az edzésre és egyéb dolgokra gondoltam. – Veregette meg a nő vállát.
- Máris úgy kezel, mintha a haverja lennék...” – Gondolta magában Urd.
A továbbiakban a fekete hajú, jóképű férfi, szóban beavatta a hölgyet a helyi szokásokba:
- Amúgy, itt nem kell feszíteni, nem kell komolynak lenni. Itt szinte mindenki holt laza. Ezzel a kijelentésemmel, persze, majdnem összes osztagra utaltam.
Urd kissé bambán reagált:
- Értem...
- Fellélegeztél mi? – Csapot lelkesen a fickó, Urd vállára egyet.

- Basszus, hova kerültem?” – Tekintett maga elé Urd, némán.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése