Szomszédok I. évad: 9. rész: Előszél Írta: Tóth Ádám

10. rész: Évadzáró

Heritage - Örökség: 2. rész: Sei Wong hagyatéka

Urd nem igazán értette mi folyik körülötte. Majd a kapitányra bízta magát, s az ő kíséretével együtt elindultak a tizedik őrosztag szívéhez.

***

Alig egy óra elteltével, meg is érkeztek a helyre, ahol a kapitányok alkalmanként a megbeszéléseiket tartják.

Egy hatalmas hófehér épület, melyet oszlopok támasztják. A tetején egy hatalmas búra, ahol a „Bölcsek tanácsa” székel. Az ajtón belépve, egy csarnokba értek. Ott a kapitányok, osztagainak száma szerint, jobb és bal oldalt egymással szemben foglaltak helyet.

Gerard máris leült a helyére. Urd pedig fegyelmezetten és mozdulatlanul állt. Vele szemben pedig a főkapitány, aki türelmesen várta, míg a kapitányok egymás között a sugdolózás be nem fejezik.

- Ez a hölgy nagyon emlékeztet valakire... – Hangzott el többször is.

 – Igen? Talán most kiderül ki ő, és miért kell itt lennünk! – Kiáltott be valaki, majd hitelen csend lett. Caan Főkapitány át is vette a szót:

- Üdvözöllek a szellemek világában gyermekem! Már nagyon régóta vártam e alkalmat! Akik a kezdetektől fogva itt vannak, talán már sejtik miért is gyűltünk így össze. Akik alig húsz évvel ezelőtt, még gyermekek voltak, netán az általam létrehozott akadémiában tanultak, az ők kedvükért most elmondom: Sei Wong volt az egyik alapítója az őrosztagainknak, pontosan annyi éve hunyt el, ahány éves e fiatal hölgy. A legendás kapitánynő hagyatéka, nem más, mint a kardja és pozíciója. Tehát, fogad el tőlünk örökséged, és nézz szembe sorsoddal!

 Urd a Főkapitányhoz sétált, s meghajolt. Caan így folytatta:

- A szüleid az ötödik osztagban szolgáltak. Ezért megfordult a fejemben, hogy Sevier Kapitányhoz kerülj. Bár a tizedik osztagban számodra ott több lehetőséget látok. Sei Wong kapitány régen ott szolgált. Werner kapitány mostanság igen beteges, és tudtommal te jártas vagy a gyógyítás tudományában. 

Urd rábólintott:

- Igen Caan főkapitány, így igaz.

- Akkor nem tévedtem. A nevelőid jó munkát végeztek.

A fiatal nő bizonytalanul fogadta:

- Elnézést, de pontosan mi lesz a dolgom?

- A tizedik osztagban fogsz szolgálni, és átveszed a Sei Wong helyét, mint gyógyító katona. Te leszel Uriel Werner kapitány első tisztje. Részemről végeztem. Jó szolgálatot kívánok Kiryu kisasszony! 

– Gyógyító katona... – Ismételgette Urd halkan. Werner Kapitány köhécselve lépett oda hozzá:

- Gratulálok! Én lennék Werner Kapitány. Üdvözöllek!

Nem sokkal egy szemüveges férfi is csatlakozott hozzájuk, s máris megcsókolta a hölgy kézfejét:

- Üdvözlöm kisasszony, az ötödik osztag kapitánya vagyok, Andrey Sevier.

Urd nem győzte megjegyezni, melyik kapitány, pontosan melyik osztaghoz tartozik. 

Azonban egy kapitányt, feltűnően kerülte őt és a többi magasabb beosztásút. Egy fiatal, rövid, fekete hajú, majdnem vele egykorú nőt. Aki igen szigorú tekintettel méregette. Urd ennél szívélyesebb fogadásra számított. Nem gondolta volna, hogy akad itt bárki is, aki nem látja őt szívesen:

- Bocsánat, valaki meg tudná mondani ki az a hölgy?

- Ő Soi Wong, a második osztag kapitánya. Sei Wong vér szerinti lánya.- Világosította fel a hetedik osztag kapitánya, Milena Scurti. 

- A pletykák szerint a szépségét nem az édesanyjától örökölte... – Mondta Zador Reaper, a nyolcadik osztag kapitánya.

- Ez azért erős poén volt. – Jegyezte meg bölcsen Werner kapitány, majd belekarolt a kisasszonyba s ki kísérete az épületből. 

Egy darabig Sevier kapitány is velük tartott:

- Nagyon meglepődtem az elhangzottakon.

Werner felé fordult:

- Andrey, te akkoriban még csak kiskölyök voltál, persze hogy nem tudtál erről.

- Azért annyira nem. Igaz, mindössze tizenöt voltam.

-...és máris hadnagy – javította ki Uriel, s folytatta:

-  Urd, én már nagyon régóta vártam, hogy találkozhassak veled. 

Urd annyira zavarban volt, hogy csak hallgatott, aminek meglett az eredménye.

– Csendes a hölgy. – Mosolygott Urdra, Andrey.

- Aki csendes, az bizonyára bölcs is. – Karolta át a hölgyet újra Uriel, hogy ebből a helyzetből is kimenekítse.

- Úgy bizony! Most itt elválnak útjaink. Viszlát! Minden jót kisasszony!

- További szép napot Andrey! – Intett utána Uriel.

***

A kapitány és az új tisztje tovább haladtak, s meg sem álltak a tizedik osztag területéig. Ott az épület előtt, egy újabb jóképű idegen fogadta őket:

- Üdv itthon Uriel kapitány! Csak nem e szépséges hölgy az új tisztünk?

Uriel szája büszkén a füléig görbült:

- De bizony! Ő itt Urd Kiryu, aki nem csak katona, hanem orvos is. Szeretném a gondjaidra bízni.

Jóképű idegen máris hajlott a kérésre:

- Máris körbe vezetem a kisasszonyt!

Urd máris nagyon szimpatikusnak találta a férfit.

– Bocsánat, még nem mutatkoztam be. A nevem Kay Silver. Itt az osztagban hadnagy vagyok.

- Semmi baj. Örvendek.

Kay gyorsan következtetett:

- Nem vagy valami beszédes.

- Csak azért, mert számomra ez a világ még mindig olyan idegen... Nem megszokott.

- Így azért már más a helyzet. Gyere, kövess! – Futott el a fák felé. 

Urd mi mást tehetett volna, szoknyában és a futásra nem alkalmas cipőjében rohant utána:

„- Nem hiszem el, hogy egy férfi után futok!” 

Némi hátránnyal, de végre utolérte. A lába sajgott. Érezte, hogy a lábbeli kissé feltörte. Kay mit sem törődve, megmutatta neki az elhanyagolt épületet:

- Nos, ez a kicsi házikó, valaha kórházként szolgált. Persze, amikor még Wong kapitány asszony még velünk volt.

- Sei Wong volt a tizedik osztag kapitánya?

Kay lelkesen rábólintott:

- Igen, még Uriel kapitány előtt. 

Kay leakasztott a nyakából egy kulcsot, s kinyitotta az ajtót. Bent majdnem húszévnyi por, pókháló és még néhány rágcsáló maradványa is fogadta őket. A férfi körültekintően szétnézett a házban:

- Sok munkád lesz itt. Az első persze a takarítás. Később majd jönnek feltölteni a kórházadat gyógyszerekkel, meg egyéb hasznos „bigyókkal”.

- Értettem...

- Ha lesz egy kis szabadidőd, szeretném, ha lógnál velem.

- Hogy, micsoda?

- Nyugi, nem az akasztófán. Én az edzésre és egyéb dolgokra gondoltam. – Veregette meg a nő vállát. 

„- Máris úgy kezel, mintha a haverja lennék...” – Gondolta magában Urd.

A továbbiakban a fekete hajú, jóképű férfi, lényegre törően beavatta a hölgyet a helyi szokásokba:

- Amúgy, itt nem kell feszíteni, nem kell komolynak lenni. Itt szinte mindenki holt laza. Ezzel a megjegyzésemmel, persze, majdnem összes osztag tagjaira utaltam. 

Urd egyáltalán nem ilyesmire számított:

- A morbid humor itt elengedhetetlen... Értem...

- Fellélegeztél mi? – Majd a fickó lazán rácsapot Urd vállára egyet. 

„- Basszus, hova kerültem?” – Urd némán tekintett maga elé. Még fogalma se volt arról mi vár még rá ezután.

3. rész: Kaius Raison és Urd Kiryu

Anubis - God in the Dark: 3. rész: Neith Írta: *Kyra*

A férfi, másnap reggel korán ébredt. Rögvest leült a számítógépe elé, s keresgélni kezdett az interneten:

– „Anubis, az ókori egyiptomi hitvilágban, az alvilág és a holtak oltalmazója.” – olvasta fel hangosan, s még így se értette lett okosabb – Mi közöm nekem hozzá? – majd kiszúrt egy szövegből egy mondatott: – „A holtak birodalmának főistene”. Nem vagyok isten... – Dőlt hátra a székben. Percekig üldögélt, s úgy döntött elment kávét főzni. Hátha az felfrissíti. 

Kis idő után, már gépe előtt kortyolgatott:

– Ennek nincs semmi értelme... 

A szoba másik végében, megcsörrent a telefonja. A barátja, Kevin hívta:

– Helló, szép jó reggelt! Felébresztettelek?

– Nem, dehogy. Segíthetek?

– Csak érdekel, kipihented-e magad? Meg hogy voltál-e már pszichológusnál?

Edmond megvakarta a tarkóját:

– Az első kérdésre a válaszom: mondhatni. A másodikra pedig: nem vagyok dilis.

– Ezt örömmel hallom! Ma este házi buli lesz nálam. Jössz?

Edmond egy percet se gondolkodott:

– Köszi, de más terveim vannak. Olvasni szeretnék.

Kevin hallgatott cseppet, majd a hangjából lehetett hallani a csalódottságot:

– Értem. De ne engem hibáztass, ha magányos vagy.

Evvel véget is ért a csevegésük. 

Majd férfi a gépe előtt tovább olvasott:

– „Álomfejtés”...hülyeség. – Fejezte be órákkal később. Kikapcsolta a számítógépét, s ledőlt aludni:

– Remélem, megjelenik az a nő az álmomban. Lenne hozzá pár kérdésem.

Hamar álomra szenderült. Ahogy óhajtotta, a titokzatos nő megint meglátogatta:

– Ébredj Anubis! 

Edmond felébredt. Körülötte a már megszokott sötétség, és természetesen a rejtélyes nő társasa:

– Ki vagy te? Mi dolgod van velem?

A nő percekig csak állt előtte némán. Majd így válaszolt:

– A nevem Neith. Anubis, szükségem van a segítségedre.

Edmond már vigyorgott:

– Értem, másrészt, a nevemmel kapcsolatban tévedsz. Edmond vagyok, nem pedig Anubis.

Neith nem reagált erre. Számára valami más, ezerszer fontosabb volt:

– Találj meg egy gyilkost, aki egy nap majd az én életemet is ki akarja oltani. Kérlek, akadályozd meg, hogy ez megtörténjen.

Edmond reménytelennek vélte:

– Orvosszakértő vagyok, hallottakat vizsgálok. Én a nyomozást csak segítem avval, hogy megállapítom a halál okát.

Neith mereven nézett a férfire, s nem tágított. Edmond még hozzátette:

– Legutóbb segítettél. Ha nem adsz tippet, merre találjuk a tömegsírt, lehet, a mi életünkben, rá se találtunk volna arra a tömegsírra, abban sivatagban. Ezért még köszönettel tartozom. Kérlek, fogad el a családjaik nevében is.

Neith kétségbeesett arcára, végre mosoly derült, s szó nélkül eltűnt.

Három hónap múlva:

Edmond haja ez idő alatt megnőtt. Végre újra régi önmagát láthatta a tükörben. Ez időtájt köszöntött be a nyár. 

Kevin visszatért a régi kerékvágásba, de barátját Edmond-ot, hiányolta a munkahelyén. Aggódott érte, ezért felhívta:

– Helló! Mi van veled? Itt a nyár, megint kaptunk pár diákot, akikkel foglalkozni kellene. Be tudnál ugrani? Elkelne az erősítés.

Edmond épp hogy végig tudta hallgatni barátját, amikor becsengettek hozzá:

– Ne haragudj Kevin, de le kell tennem. Később visszahívlak. 

Az ajtóhoz érve, meglepte Olga jelenléte:

– Szia, te nem utaztál haza, a családodhoz?

Olga a már megszokott fülig érő mosollyal köszöntötte:

– Szia! Nem. A barátnőmmel úgy döntöttünk, maradunk még egy kicsit a városban. Volna kedved valamikor eljönni velünk valahova?

Edmond a fejét rázta:

– Sajnos nem lehet. Eddig itthon pihentem, most már ideje dolgozni mennem. Ha ráérek, szólni fogok, ígérem.

Olga pozitívan fogadta:

– Azért ne dolgozd agyon magad. Néha lazíts is. Apropó, sikerült kiderítened valamit?

Edmond hellyel kínálta a fiatal hölgyet, s megosztotta vele a fejleményeket:

– Neith, már cirka három hónapja nem jelent meg álmomban. Ilyen még nem volt. Lehet, tényleg igaz, amire figyelmeztetett? Meg fogják ölni?

Olga elgondolkozott:

– Úgy érted, Neith létezik?

– Igen... Lehetséges... Meg kellene találnom?

Olga tanácstalanul ült az asztal másik végében:

– Furcsa dolgok ezek. Illetve, amik veled történnek. 

A férfinak eszébe jutott, mit ígért a barátjának. Hirtelen felállt:

– Ne haragudj, de várnak.

Olga követte a példáját:

– Dolgod van?

Edmond sietősen kikísérte az ajtóhoz:

– Igen. Kevin-nek erősítésre van szüksége. Úgy fest, rajtam kívül más nem jöhet szóba. Majd hívlak. Szia! Vigyázz magadra!

4. rész: A váratlan vendég